Zombai srác a fővárosból
Nyolcvanegyben születtem. Érettségi másnapján Budapestre költöztem, és még aznap reggel nyolckor munkába is álltam az egyik legkisebb tőzsdetagnál.
A pár éves brókercéges kaland után hosszú és rögös út vezetett el odáig, hogy 2011. októberében saját webes vállalkozást indíthassak, hogy végre nappal is csináljam azt, amit előtte majd' egy évtizedig csak éjjel: programozhassak.
Egyébként pedig bringával járok a városban, mert hatékony; néha futok, mert jólesik; túrázom, mert a hegyek és leginkább a csupaszon fehérlő sziklák gyerekkoromtól fogva vonzanak; és néha körbestoppolok egy-egy-egy országot, hogy közelről lássam azt, máshol miben más. — De mostanában és legfőképp: megpróbálok élni.
Tizenhét nyarán engedtem a fehér sziklák vonzásának, és a kedvenc csúcsom mellé költöztem. Azóta picit minden más.
Szerelemgyerekek: Köztérkép, Posztolj verset!.
További ének: blogom, Facebook, LinkedIn, Instagram, Twitter.